Az Első Tamiya Maraton

Szerző: krapa // Verseny // 2009. június 1. 14:06

A Paksi Agresszív RC Szakosztály szemével…

Évekkel ezelőtt már azon gondolkodtunk, hogy kellene valami olyan versenyt rendezni, ahol a csapatok a nevezési díj fejében kapnak egy autót, amivel végig kell nyomulni a teljes távon, és csak minimális mennyiségű tartalék alkatrészt lehet felhasználni. Eltelt négy év az ötlet óta, és úgy ítéltük meg: itt az idő…

09002_verseny_tamiya_maraton_03

A szabályokról

4-5 fős csapatok nevezhettek, és minden csapattagnak legalább 2 órát kell vezetni. Reggel 8-tól este 8-íg tart a happening, amibe az autók összeépítésére fordított idő is beleszámít. Mindenki egyforma autót kap, és csak a csapágykészlet cserélhető golyósra, illetve a gyorsító áttétel használható. A teleszkópok nem cserélhetők olajosra, szóval marad a pattogós stílus. Elektronika bármi lehet, és javasolt a személy-jeladó. Az aksi lehet 6 cellás sub-c, vagy 7,4 voltos Li-Po. Motor az eredeti 540-es 27 körös Mabuchi. Gumi Take-off CS 22, vagy 27. A legfontosabb viszont, hogy a mindenki csak két alkatrészt használhat fel bármiből szabadon, (legyen az motor, gumi, futóműalkatrész), onnantól kezdve minden további alkatrész 5% levonást jelent a megtett körök számából.

A megmérettetés

Már a nevezés is kalandos volt, mert a 10-es rajtrács azonnal megtelt, így bővíteni kellett, és végül 15 csapatban maximáltuk az indulók számát. Mivel a kezdeti lelkesedés kicsit alábbhagyott, ezért végül 13 csapat vágott neki a nem mindennapi kihívásnak. Reggel a nagydorogi tornateremben az eligazítást követően 8.00-kor indult tehát az óra. Ekkor kapta meg minden csapat a gyárilag összerakatlan autót. Pontosítva egy Tamiya TT-01-et BMW 320si kasztnival, világítás-szettel, golyóscsapágyakkal, és gyorsító áttétellel, amit vagy betett, vagy nem. Mindenki más stratégiával dolgozott az építést illetően. Mi munkamegosztást választottunk, Géza bá kasztnit vágott, festett, matricázott, Bat21 a difiket szerelgette, Olivér (Liogreen) a futóműveket próbálta működőképesre varázsolni, míg mi Baluval az alvázra próbáltunk rápakolni minden hasznos kiegészítőt, úgy mint kormánymű, aksitartó stb., illetve akkumulátoros csavarhúzóink segítségével összecsavaroztunk mindent, amit találtunk.

Bármennyire siettünk, a szerelésnél a Modellzóna (győzelemre is nagyon esélyes) csapata megelőzött minket, és kaptunk is vagy 30 kört, mire pályára tudtuk tenni a gépet. Nagyon sokáig vezettek, de a technika közbeszólt. A szabályzójuk kezdte feladni a harcot, de úgy, hogy a hiba oka nem volt világos első ránézésre, ezért nagyon sok kört vesztettek. A szabályzó problémát elhárítva a technika ismét közbeszólt, és az első motorjuk feladta a küzdelmet. Mivel a második motort kb 2 órával az indulás után már be kellett tenniük, ezért ők is esélyesek lettek az 5% büntire, mivel kicsi volt a valószínűsége, hogy ez végigkibírja a versenyt. Pedig a győzelemre nagyon jó reményeik voltak, hiszen mindannyian ügyes kezű pilóták, akik szinte kivétel nélkül versenyeztek, és nyertek is TT-01-es autóval itthon és külföldön is egyaránt.

Ekkor átvettük a vezetést, mögöttünk a Kyosho csapat 10-20 körrel lemaradva, és a Modellzóna, akik (immár jó autóval) húzták a gázt, mint az őrült. Közben megjelent a Rajki Bálint vezette HotBodies Team, akik a hosszúra nyúlt szerelésből adódó hátrányt stabil hibamentes vezetéssel ellensúlyozva, feljöttek a negyedik helyre. Problémamentesen zajlottak a sofőrcserék, és nem is gondoltuk, milyen fárasztó egyszerre 40-50 percet vezetni.

Teltek az órák, és sajnos azt kellett észrevennünk, hogy az autónk sebessége rohamosan csökken. Mivel az aksik méréseink alapján jók voltak, ezért nem lehetett más, csak a motor. Az 556. körben kivettük a motort, és betettük egyetlen tartalékunkat, ami sajnos nem egy új moci volt, hanem valami használt, de legalább működött. A gumikat is lecseréltük, mert a jobb első gumin a ragasztás kezdett elengedni. Újra erőre kapott a verda, ezért kicsit felborítottuk az eredeti sofőrsorrendet, és Bat21 kolléga, valamint Géza bá próbálta kiautózni a motorból, amit lehetett. Mint azt említettem, olajos gátlók, illetve mindenféle futómű állítási lehetőségek híján az autó irányítása meglehetősen nehézkes volt. Óvatosan kellett vezetni, az autó nem viselte jól a hirtelen mozdulatokat, de a koppanásig kitekert kormányt sem. A megcsúszás, kipördülés nagyon nem tett jót a motornak, hiszen innen újra fel kellett gyorsulni, ami jelentős hőfejlődést okozott. Az első motort közben kitakarítottuk, és felkészítettük a következő bevetésre, hátha szükség lesz még rá.

Még megtettünk vagy 500 kört, amikor a második motor is „megsápadt”, így mivel nem akartunk büntit, visszaraktuk az elsőt. Hát mondanom sem kell, nem volt a topon. A 2. számú motorunknak viszont már csak percei voltak hátra, legalábbis Bat21 szerint. Közeledett a délután 5 óra, amikor is minden csapatnak fel kellett kapcsolni az autóba beépített világítást. Nagyon jól néztek ki a xenon lámpákra hajazó fényszórók, és az általuk vetített fénycsóva. Ez idő tájt voltak beiktatva a kötelező öt perces műszaki átvizsgálások is, amire a rajtszám szerinti sorrendben álltak ki a csapatok. Ekkor csak akkumulátort lehetett cserélni, miközben átvizsgálták az autót a szabályok betartása végett.

Az első felújított mocink visszakerült az 1324. körben, de az 1503. körben végleg feladta a harcot, és a szénkefe elkopása, illetve a kefe tartójának letörése miatt a verda megállt. Pár perc szerelés, és jött az a motor, amivel végül befejeztük a versenyt. 22 másodperc feletti köröket tudtunk már csak autózni vele, mert nem volt szabad behúzni a teligázt, hiszen akkor menthetetlenül elég, és hatalmas íveket autózva kellett közlekedni, hogy a kigyorsítások szinte teljesen eltűnjenek. A Kyosho és a Modellzóna is elment mellettünk, bár mindkét csapat felhasználta a 3. motort, így az 5% bünti nekik már biztos volt. Azonban nem volt ilyen egyszerű a helyzet, hiszen ők tudtak komoly köröket menni, és kb. 10-15%-kal jobb időket autóztak huzamosan, ami miatt félő volt, hogy annyi hátrányt összeszedünk, hogy a büntetéssel együtt is elénk kerülnek. Mivel sokkal gyorsabbak voltak mindketten, mint mi, ezért nekünk csak arra kellett ügyelni, hogy ne 3 körönként kapjunk egyet, hanem 8-10 körönként, és akkor még meglehet a dobogó.

A boxban ülő csapattársainkkal az utolsó egy órában már könyökig rágtuk a körmünket az izgalomtól, hiszen kb. az utolsó 10 percben lehettünk csak biztosak abban, hogy nyertünk, még ha meg is áll a motor. Az utolsó percekben mindenki állva ünnepelt, minden sofőr húzta a gázt kegyetlenül. Voltak, akik itt még versenyeztek, hiszen pl. a Zöld Csigák és az MMBK közt a különbség csak 7 kör volt, noha mindkét együttes több mint 1600 kört ment. A második helyen a Kyosho végzett, a harmadikra pedig a Rajki Bálint féle Hot Bodies Team állhatott fel.

A verseny előtt még nagy volt a szánk, mert ugye eredetileg 24 órást szerettünk volna, de nem bántuk, hogy nem csak a felénél járunk. Hihetetlenül fárasztó ilyen sűrű mezőnyben 20-25 perces akkumulátorokkal menni, szinte pihenő nélkül. Ha a csapat két aksinként cserél, akkor is 150 kört nyom bele a verdába, mire átadja a stafétát, és ez nagyon nagy koncentrációt igényel. „Kisvonat” csapata előtt pedig le a kalappal, hiszen ők (mivel a 4. emberük nem tudott eljönni) hárman nyomták végig ezt a küzdelmet, ami a jelentős anyagi áldozatok mellett szellemi és fizikális megterhelést is jelentett.

Aki ott volt, az szerintem már most újra elindulna, aki nem volt ott, azok közül sokan már bánják, hogy nem jöttek. Felejthetetlen élményekkel, és persze a versenyt teljesített autókkal lett gazdagabb minden csapat. Jövőre, reméljük, újra megrendezhetjük ezt a versenyt, bár akkor már kicsit más szabályok szerint fogunk autózni. Sokan kérték, hogy legyen Brushless motor, de ezt nem szándékozunk bevezetni, hiszen itt nem csak a gyors körökön van a hangsúly, hanem a csapatmunkán, a stratégián, a technikai felkészültségen, és a vezetési stíluson. Hogy pontosan mi lesz jövőre, az legyen még titok, bár megígérhetem: aki eljön, nagyon jól fogja érezni magát, és a végeredménytől függetlenül büszke lesz az aznapi teljesítményére.

A tesztjelleg

Az autónkban a motoron kívül semmi nem romlott el! Nem volt törés, nem volt a hajtáslánccal sem semmi baj. A csapágyak kimosott állapotban is bírták a kiképzést, a műanyag motortartó sem olvadt meg, pedig a motor folyamatosan 70 Celsius körül ment. Mondjuk, ebben nagy szerepe van annak a papírlapnak, amit gyárilag a motortartó és a motor közé kell tenni, és a hőátadást hivatott gátolni.

A kasztni elején lett egy 10 mm-es repedés, és ennyi. A világítás a mai napig hibátlan, bár kicsit halovány, mivel Géza bá először festett, aztán nem győzte kivakarni a lámpák mögül a festést, mivel elfelejtette a nagy rohanásban kimaszkolni a lámpákat. A leszakadó gumit megragasztottuk, de ez a garnitúra már nem került vissza a gépre, mivel a másik szett bírta az 1200 kört, amin keresztül teljesítenie kellett. Azért ez előrevetíti, hogy egy jól felragasztott gumival a stock autók képesek egy komplett szezont végignyomni a szőnyegen anélkül, hogy elkopnának. A gumik a folyamatos terhelés és melegedés miatt mondjuk nincsenek a topon, mivel üvegesre égett rajtuk a futófelület, de az ötperces futamokban ez nem lehet probléma.

Parádésan jól bírták az autók, nem is gondoltuk volna, hogy az oly sokat szidott, szinte teljesen műanyag autóval ilyen problémamentesen lehet menni. A fogaskerekek némelyik autóban kicsit szétdarálódtak, de ezeknek inkább az volt az oka, hogy a nagy kapkodásban a foghézag nem lett rendesen belőve. A difikhez nem kellett hozzányúlni szerintem senkinek. A kihajtásokon az 1500-1800 kör tutira meg sem látszik. A kimosott csapágyaktól is tartottunk kicsit, hogy mi lesz, ha felmelegednek annyira, hogy megolvadjon körülöttük a műanyag, (láttunk már ilyet, ugye, Balu?), de ez sem következett be.

Technikai háttér

Egy használt TT-01-es autót bontottunk szét a tartalék alkatrészek biztosítása végett, de szinte semmit nem használtunk fel belőle. Az irányításról egy digitális Futaba 9450 szervó gondoskodott, míg motorunk fordulatszámát egy LRP Quantum Competition 3 szabályzó változtatta. AMB személy-jeladóval mentünk, és a vevő egy sima 40 MHz-es PCM-es Futaba volt. A két távirányító, amit használtunk, egy Futaba 3PK, és egy 3PJ volt. Akkumulátoraink Orion és Carson típusú Li-Po-k voltak, összesen 5 darab, amiket 4 db Robitronic Overloader töltött. Folyamatosan ment a töltés, szóval amíg egy az autóban „merült”, addig a másik négy a töltőn figyelt. Az aksik bírták a kiképzést, egyik sem adta fel a küzdelmet, és alapjában véve a technika ördöge nem környékezett meg minket.

A stratégia

Mivel ez nem egy sprintverseny, fontos volt, hogy az autó kibírja a versenyt, ezért teljesen máshogy álltunk hozzá a dolgokhoz, mint egy ötperces futamon. A megszokott „hosszú” 25:55 áttétellel nagyon melegszik a motor, ezért a stratégia nagyjából olyan variációkra korlátozódik, hogy:

1. Rövid áttétel, hideg motor, lassú autó, üzembiztos működés.
2. Hosszú áttétel, túlmelegedő motor, gyors autó, bizonytalan működés.
3. Hosszú áttétel, mindent-bele motor, nem baj, ha elég, mert tesszük be a következőt, vállalva a büntetést.

Akinek programozható volt a szabályzója, annak érdemes volt egy jelentős áramkorlátot beiktatni, hogy kicsit „szoftosabb” legyen a kigyorsítás, így a motor élettartama nagyon sokat nőtt. Az autó összerakásánál figyelni kellett a sorjákra, illetve a pontos szerelésre, hiszen egy rosszul beállított foghézag, vagy egy kifelejtett alkatrész végleg eldönthette a verseny kimenetelét. A sorja eltüntetése különösen a hajtáslánc elemeiről nagyon fontos, hiszen ha túlságosan nagy az ellenállás és nagyok a súrlódások, akkor a motor erőlködik és két-három aksi után elég.

A vezetési stílusról annyit, hogy az a célravezető, ha nem kezd el az ember versenyezni mindenkivel. Sokan voltak több száz kör távolságra egymástól, mégis csak öldöklő küzdelmek árán tudtak teljesíteni egy-egy kört. Mi próbáltunk kimaradni ezekből az adok-kapokból, mert nem érdemes összetörni az autót 3-5 másodperces hátrány miatt. Nekünk csak arra kellett figyelni, hogy azok, akik közel vannak hozzánk, ne tudjanak olyan könnyen elmenni mellettünk, és őket kellett megpróbálni tartani. Ha most lenne még egy ilyen verseny, lehet, hogy más stratégiával mennénk, és lehet, hogy vállalnánk a büntetést már az elején, tekintve, hogy jó motorral 18 másodperc környékén tarthatók a köridők, míg egy levitézlett elmelegedett erőforrással a 22 másodperc is nehezen tartható.