Elektromos Magyar Bajnokság 2008-2009 (7. forduló)

2009. március 21-én véget ért a 7 fordulóból álló – az elmúlt sok év legszínvonalasabb – elektromos autómodell Magyar Bajnokság, amely rendhagyó módon teremben a téli hónapok alatt került megrendezésre. Ennek – egy korábbi cikkben is megírt – fő oka az volt, hogy a nyári hónapokban a sok robbanós on- és off-road verseny mellett kevés nevező, versenyző indult el az elektromos Magyar Bajnokságban. Persze volt néhány, 20-30 főből álló lelkes csapat, ám ez így az évek alatt kicsit unalmassá vált, nem beszélve arról, hogy a nyári szezon végeztével a robbanós kategóriák hívei is igényt mutattak a téli hónapok alatt tartandó bajnokságra, ahol tudtak gyakorolni és fejlődni, valamint más kategóriájú autókkal más versenyzőkkel összemérni magukat. Ezek alapján döntött úgy Kiss-Orbán Laci, hogy a 2007-2008-ban elindított Téli Magyar Kupát egy „komolyabb” helyszínre vive az MMSZ hozzájárulásával Magyar Bajnokságként megszervezze.

A 2008-2009-es szezon október 25-én kezdődött a Dabasi Sportcsarnokban, és a záró 7. fordulóig összesen 235 versenyző szerzett pontokat a nyolc különböző kategóriában. A legnépszerűbb kategóriák az Alap (27T), az N (23T) és a Stock (19T), valamint Buggy Pro kategóriák voltak, de szinte mindenhol az utolsó versenyen dőlt el a bajnoki cím sorsa.

Kiélezett küzdelmeket láthattunk a Buggy kategóriában, ahol Forrai Gábor (Tamiya 501X) és Kozma Péter (Hot Bodies D4) volt harcban a bajnoki címért, Gábor végül négy versenyt nyert meg, köztük a sorsdöntő utolsót is. Kozma Péter szinte mindegyik versenyen mögötte végzett, bár ő is nyert két versenyt, de ez sem volt elég, hogy megnyerje a bajnokságot. Összesítettben a harmadik helyen Izsay Károly (Hot Bodies D4) végzett,  aki bár az utolsó versenyen az ötödik lett, de kitartó „munkája” révén felállhatott a dobogóra a verseny után megtartott év végi díjátadón.

A Pro 12-es kategóriában az első versenyen mutatott rossz szereplését Christian Faur (Serpent S120) a maradék öt verseny megnyerésével feledtette, szinte komolyabb ellenfél nélkül nyerte meg a versenyeket és egyben a bajnokságot is. A bajnokságban második helyén a szintén stabilan versenyző László Gábor (Corally SP12M) végzett, aki legtöbb versenyen szintén másodikként végzett, azonban az utolsó versenyen ő sem szerepelt a várakozások szerint, mindössze a hatodik hely jött össze. Az utolsó versenyen másodikként végző Koncz György (Associated 12R5) nagyon rosszul kezdte a szezont, de a szezon második felétől kezdve mindig dobogón végzett, és ezáltal harmadikként végzett az év végi elszámoláskor.

Az egyik kedvenc kategóriámban, a Forma-1-ben Csekő Gergő (Corally F1) megnyerte az első hat versenyt, így az utolsó versenyen rajthoz sem kellett állnia, így is maximális pontszámmal nyerte meg a bajnokságot. A kategória két legnépszerűbb autója a Corally F1 és a Tamiya F-103, ám míg a Tamiya élethűbb volt, addig a Corally hatékonyabb, és a versenypályán ez utóbbi számított. Ennek ellenére Kercsmarics Gergőék (Tamiya F-103) mind az utolsó futamon, mind pedig az évi végi díjátadón a dobogó második fokára állhattak fel a Tamiyával. Harmadikként Lakatos Balázs (eleinte Tamiya F-103, majd Corally F1) végzett, bár neki az utolsó verseny szintén nem sikerült túl jól.

Az egyik legnépszerűbb és a „legkisebb” túraautósoknál az Alap (27T) kategóriában a hét verseny alatt 46 versenyző szerzett pontot, aminek tükrében itt minden egyes versenyen az „A” döntőbe való bekerülés már külön cél lehetett a kezdőbb versenyzőknek, mivel néhány – lassan már feljebb lépő – versenyző szoros csatákat vívott egymással. A bajnokságot itt aránylag simán nyerte az utolsó versenyen már „kieresztő” Kercsmarics Gergő (Tamiya TT-01), a hatodik versenyen már bebiztosította a bajnoki címét. Második helyen mind az utolsó versenyen, mind pedig összesítettben a nagyon fiatal Tohai Márk végzett (Tamiya TT-01) akinek mechanikusa és egyben apja a Stock kategóriában versenyez. Harmadik helyen Hargitai Tamás (Tamiya TT-01) végzett. Tamás év közbeni dobogós helyezés nélkül futotta végig a szezont, minden versenyen ott volt, lett két negyedik helyezése. Mögötte mindössze 2 ponttal Turi Bence (T.O.P.) fejezte be a bajnokságot, aki a kelleténél több versenyt hagyott ki, de amikor indult, akkor dobogón, illetve a dobogó közelében végzett.

Valójában a legnépszerűbb az N (23T) túraautó kategória volt, ahol az utolsó verseny végeredménye döntötte el a bajnokság első három helyét. A bajnoki címre Zöld Tamás (Tamiya 416), Valent József (Hot Bodies Cyclone TC) és Kercsmarics Gergő (Tamiya 416) volt esélyes, itt minden az utolsó döntő futamokra maradt. Az utolsó megmérettetést szintén a három éllovas zárta a legjobban, Kercsmarics, Zöld és Valent sorrendben. A legjobban Zöld Tamás járt, neki elég volt a második hely ebben a felállásban, azonban Kercsmarics hiába nyert, Valent harmadik helye még így is pont elég volt az összesített második helyére.

A harmadik túraautó kategória Stock (19T) volt 34 pontszerző versenyzővel. Az „A” döntőbe jutás itt sem volt könnyű feladat, az időmérők után gyakran csak másodpercek döntöttek a  8.-tól a 13.-ig lévő helyekről, ami az „A” végét és „B” elejét jelentették. A bajnoki címért itt is három versenyző volt harcban: Mikó Péter (Hot Bodies Cyclone TC), Cristian Faur (Serpent S400) és Rajki Bálint (azaz jómagam, Hot Bodies Cyclone TC). Az utolsó versenyen részemről egy biztonsági dobogós versenyre volt szükség a bajnoki címért, ami nem könnyen, de azért sikerült. Szinte minden futamon más-más akkumulátort teszteltem (LRP Ni-MH, SMC Ni-MH, LRP Li-Po) és az időmérők jól is sikerültek, ám a döntőkre veszítettem a sebességemből, így gondjaim adódtak Mikó Petivel és Cristian Faurral is, aki a Fair Play díjra nem nagyon volt esélyes az idei szezonban sem. A versenyt végül Mikó Péter nyerte előttem és Cristian Faur előtt, és összesítettben Rajki, Mikó, Faur lett sorrend.

A Tuning, ami a legerősebb túra autó kategória volt, elég tág szabályokkal és idén mindössze 15 versenyzőt látott vendégül az évad során. Itt lényegében nem volt nagy csata, hol Mikó Péter (Hot Bodies Cyclone TC), hol pedig ismét jómagam (Hot Bodies Cyclone TC) nyerte a versenyeket. Péter három, míg én négy versenyt nyertem. A harmadik helyre általában Forrai Gábor (Tamiya 416) futott be. A bajnokág utolsó versenyén már „Stock Spec” autókkal mentünk, azaz a Stock kategóriára gyakorolva autóztunk a pályán, gyakorlatilag a bajnokságban senki nem veszélyeztetett minket. Itt a bajnokságot sikerült megnyernem, Mikó Péter és Forrai Gábor előtt.

Egy nagyon jó bajnokságon vagyunk, amelyben nagyon nagy szerepe volt Kiss-Orbán Lászlónak és a Dabasi Modellező csapatnak, akik éjszakákat töltöttek a csarnokban, hogy a versenyre minden rendben legyen. Gratulálok nekik, illetve az összes dobogós helyezettnek. Szeretném megköszönni a Modell és Hobbynak a HPI, LRP és Hot Bodies támogatást.