Gyantamadarak

Az előző számban megjelent F3j beszámoló elsősorban a kategória eseményeiről és eredményeiről szólt, míg a modellekről és azok fedélzeti elektronikájáról, műszaki megoldásairól nem sok szó esett. Azok számára, akiknek megtetszett a kategória, és akár a versenyzést is fontolgatják, megpróbálom összefoglalni a legfontosabb tudnivalókat, majd bemutatni a hazai versenyeken használt versenymodellek közül a legsikeresebbeket.

Annak ellenére, hogy egy hagyományos technológiával jól megépített balza, esetleg polisztirol hab + balzahéj modell teljesítményben fel tudná venni a versenyt a műgyanta szerkezetű gépekkel, az elmúlt években a saját készítésű modellek szinte teljesen eltűntek a nemzetközi és a hazai mezőnyből is. Ennek oka elsősorban az, hogy a megfelelő minőség elérése nagy szakértelmet és sok munkaórát kíván, s ezek pénzbeli kifejezése meghaladná a formákban készültekét. Azon pilóták számára, akik nem akarnak azonnal minden időjárási körülmények közepette csúcsteljesítményre képes modellekkel versenyezni, kiválóan megfelelnek az egyszerűbb és jóval olcsóbb modellek is. Kellő pilótatudással és kitartó gyakorlással gond nélkül teljesíthetik az F3J igényelte feladatot, és együtt körözhetnek a termikben az űrkorszak technológiáival készült, éppen ezért drága modellekkel. Ilyen egyszerűbb vitorlázógépek 2,5-3 m fesztávval szinte repülésre kész állapotban is kaphatók már a modellezőboltokban. A következő megoldás a használt gépek vasárlása, amik a személykocsikhoz hasonló rendszer szerint vásárolhatók kisebb-nagyobb szépséghibával, de versenyre kiválóan alkalmas állapotban. Mivel a modellek fejlesztése korántsem olyan rohamos ütemű, mint például az elektronikáé, a 3-4 éve gyártott versenymodellel le lehet győzni akár a legújabb típusokat is. Megoszlanak ugyan a vélemények, de többen állítják, hogy az eredményességet a pilóta tudása, edzettsége és modellel való összehangolódása, valamint a segítők munkája legalább 80%-ban határozza meg, és csak a fennmaradó rész függ össze a modellek legújabb fejlesztéseivel. Ide kívánkozik azonban egy riogatásnak tűnő, de nagyon fontos megjegyzés; akár egyszerű gyakorlómodellel, vagy ütött-kopott, agyonhasznált és többször javított, akár vadonatúj csodával startolunk, a fedélzeti elektronikának (vevő, antenna, kristály, telep, szervók, elektromos vezetékek és azok csatlakozásai), valamint a kormányszerkezeteknek, a súlypontnak, állásszögnek, a startkampó helyzetének, a szárny és a vezérsíkok felfogatásainak tökéletes állapotban kell lenniük. Ezek elhanyagolása a legjobb modellből is roncsjelöltet csinál, és a saját káron kívül akár másnak is okozhat sérülést vagy anyagi kárt. Ezekért természetesen a „vétkesnek” kell a felelősséget vállalnia.

Visszatérve a jelenlegi műszaki trendekhez: a műgyantából, szénszálból, kevlárból és 1-1,5 mm-es habrétegből gyártott héjszerkezetű modellek fesztávja 3,2-3,7 m, a súlyuk pedig ballasztolás nélkül az 1,8-2,1 kg tartományban mozog. A legújabb szénrowingok és szénszövetek felhasználásával és a megfelelő torziós merevítések alkalmazásával ezek a könnyű héjszerkezetek is tűrik a brutális (80-100 kg körüli) vontatást és elpattintást, és a viszonylag nagy kormányfelületek sem csavarodnak el. A használt technológiákat szinte egymástól lesik el a gyártók, és a köztük zajló konkurencia, valamint a versenyzők igényei biztosítják az állandó fejlődést. A profilok egyre vékonyodnak, ami feltétele annak, hogy a modellek a kis súlyuk mellett erős szél ellen is tudjanak haladni. A megfelelő felhajtóerőt az egész szárny mentén változtatható íveltség biztosítja.

A hatalmas felületű ívelők 90 fokos kitérítése, valamint a csűrők hozzámixelése réven kialakított madárleszállás teszi lehetővé, hogy a modellek szinte a levegőben megállva „üljenek rá” a leszállópontra, akárcsak a madár a fészkére. Erre igencsak szükség lesz a következő idénytől, hiszen termikes időben elsősorban a célleszállás fog dönteni a helyezésekről, ugyanis a célkereszt közepétől mért távolság első 2 métere 20 cm-es beosztással lesz értékelve. Természetesen a munkaidő utolsó előtti másodpercében „fészekre tottyanás” művelete csak leírva ilyen egyszerű, a jól beállított modellen kívül rengeteg gyakorlás szükségeltetik. A V és X vezérsík divatja ingaszerűen leng ide oda, jelenleg még az X dominál, de a könnyebbre építhető V kezd újra visszatérni. A modellekből minden felesleges súlyt igyekeznek elhagyni, ezért aztán a festékréteg is minimális. Ugyanakkor a felületek, csatlakozási pontok a lehető legkisebb légellenállás elérését szolgálják.

A fedélzeti elektronikának elsősorban megbízhatónak kell lennie. A vevők tekintetében ezt az ismert márkák 8 csatornás típusai mind tudják, az antennát többen duplájára hosszabbítják, és a végét szabadon libegtetik a modell függőleges vezérsíkjából kivezetve, ugyanis a nagy távolságban repülő modell bizonyos helyzete okozhat vételi problémákat. Többek között ezeket az antenna körüli gondokat is megoldhatja a 2,4 Ghz-es rendszerek már most tapasztalható térhódítása, ami az F3J-nek is számos előnyt jelenthet. A rendszer ismert előnyein kívül kiemelendő, hogy elterjedése esetén megszűnnek a sorsolás fejtörései, a kristálycserék körüli veszélyforrások és a rákapcsolás lehetősége. Hogy megjelennek-e új problémák, azt csak a jövő dönti majd el. A szervók között az erős, fémfogaskerekes, 20 g körüli súlyú típusok dominálnak, egyre többen használják a digitális változatot. A vevő tápfeszültségét biztosító telepnek elsősorban megbízhatónak és természetesen feltöltöttnek kell lennie. A kormányokat mozgató tolórudaknak, bowdeneknek súrlódás, ugyanakkor kotyogás nélkül kell működniük.

Az F3J-ben való versenyzésnek a modellen kívül nagyon fontos kellékei a vontatóberendezések. A szabályok szerint elkészített rögzítő cölöpök, fordítócsigák, csörlők mindig legyenek üzembiztos állapotban. A hazai versenyeken használható elektromos csörlőket – már említettem –, az edzéshez pedig vontatók híján használhatunk gumikatapultot is. Ennek a legolcsóbban beszerezhető változata a traktorok kerekének belső tömlőjéből spirálban ollóval levágott, kb. 5-6 cm széles szalag. Ha ebből egy 10-15 méteres darabot a vontatózsinórhoz erősítünk, megfelelő megnyújtás után már kis szélben is startolhatunk akár egyedül is, főleg akkor, ha adópultot használunk. A magyar mezőnyben használt modellek bemutatását a Pike Perfect-tel illik kezdeni, hiszen a nemzetközi élmezőnyben ez a legkedveltebb típus és az idei magyar ranglista győztese is ezzel repül.

A modell fesztávja 3,55 méter, hossza 1,63 méter, a felülete közel 75 dm2. A szárny 3 részből áll, dupla V törésű. A vezérsíkok elrendezése X, a felületek viszonylag nagyok. Súlya az építési technológiától függően 2-2,2 kg. Mindenféle időjárásban jó teljesítményt nyújt, beleértve a termikmentes startokat is, ahol a kis felületi terhelés következtében megfelelő startmagasság esetén képes a 10 perces siklásra. Az ára viszont meghaladja az 1000 eurót. Az Espada RL a maga 3,7 méteres fesztávjával a legnagyobb gyantamadár. Ehhez 70,1 dm2 szárnyfelület tartozik és a repülési súlya 1,95 kg. A szárny kétrészes, egyszeri V törésű, a törzse igencsak karcsú, ezért a homlokellenállása kicsi. Ennek, valamint a szárnyak nagy torziós merevségének köszönhetően jól kilőhető és jól halad széllel szemben. A piacon lévő modellek között talán a legprecízebb kivitelű. Az ára kb. 850 euró.

A Stork 3 szárnyának fesztávja 3,23 m, a felülete pedig 63,84 dm2. A súlya 1,8 kg alatt van. A dupla V törésű 3 részes szárnynak és a jellegzetes szablyaszerű szárnyvégnek, valamint a használt profilnak köszönhetően a legkisebb termik is kitekerhető vele, persze jó pilóta kezében. A vezérsík V elrendezésű. A korábbi típusokhoz képest javult a szárny szilárdsága, beleértve a torziósat is, ezért szintén jól kilőhető. Az ára 600 euró körül mozog. A szárnyközéprész megnövelésével kerül piacra a modell 3,6 m fesztávú változata Stork 4 néven, ennek ára is megközelítőleg 650 euró lesz.

Az előző kiadásban említett Skorpió repülési tulajdonságai igencsak hasonlítanak az F3j-s modellekre, kiválóan alkalmas akár a termikkeresés, akár a pontos leszállás gyakorlására. Mindehhez pedig nem kell segítő, csörlő és repülőtér, hanem elég egy kisebb füves terület. Az akku egyszeri feltöltésével többször is felemelkedhetünk termikkereső magasságba, bátran sodródhatunk a kis buborékokkal is, hiszen annak szétesése esetén elég bekapcsolni a motort és újra elemelkedni.