HPI Cup Racer

True Ten – azaz a valósághű 1:10-es méretarányú autó

Ritkán írok teszteket és bemutatókat, azonban amikor az év elején megláttam az első fényképeket az autóról, alig vártam, hogy hozzám kerüljön belőle egy példány. Amikor nemrég az egyik budapesti modellboltba tévedtem, láttam két dobozos autót összekészítve, pár perc múlva kiderült, hogy nekem, illetve az RC-Games számára vannak előkészítve. A Cup Racert rövid egyeztetés után magamhoz ragadtam, hogy én lehessek az első, aki ilyen autót hazánkban összerak és letesztel. A kinézete teljesen magával ragadott, ráadásul az utóbbi időben nagyon megtetszettek ezek a kisebb járgányok, tehát minden adott volt, hogy teljes lelkesedéssel vághassak bele az autó boncolgatásába.

A Mini

A HPI Racing weblapján rengeteg információ található az autóról, én azonban inkább külföldi fórumokon és 1:10-es Minivel foglalkozó lapokon tájékozódtam, hogy az autóval kapcsolatban minél több információhoz jussak. De miért is Minivel foglalkozó lapokat olvastam? Nos, mint ahogy az autót promotáló lapon írják, a HPI-t (a Mini RS4 gyártásának leállítása óta) sokan keresték meg, hogy miért nem pótolják a szabadon hagyott űrt és készítenek egy másik Minit. A gyártó figyelembe vette a „kérelmeket” és elkészítették a Cup Racert, ami egy normális Mini méretű autó, kardánon keresztülvitt négy kerék meghajtással. Szerintük az autó nem 1:10-es és nem is 1:12-es, azonban a tény, hogy más gyártók Mini-karosszériái (átalakítások nélkül) használhatóak az autóhoz, inkább teszik 1:10-es autóvá.

A HPI Datsun 240 Z hosszúkás karosszéria által megnyúlik az autó – na, kérem szépen, ez ettől lesz True Ten! Az autó ezzel a karosszériával lesz nagyon élethű, minden mérete az eredeti pontos kicsinyítése, torzítások nélkül. Természeten akár egy Tamiya Swift karosszéria is használható az autóval, de ebben az esetben elvész az, amiért a legtöbbünket megfogott azzal a bizonyos naracssárga Fairlady Z-vel.

Tartalom

Már a doboz is nagyon szemgyőnyörködtető, tele van szép illusztrációkkal és hasznos információkkal. Nekem már csupán a doboz láttán is kedvem lenne egyből megkaparintani, összerakni, majd egyből kivinni a két fővárosi pálya egyikére. A doboz kinyitása után az első keresendő alkatrész a Datsun héj volt, amit a méretéből adódóan gyorsan meg is találtam. A forma nagyon szép és rendkívül kidolgozott, plusz az élethűség megtartása érdekében rengeteg egyéb tartozékot mellékeltek: ablaktörlőket, többféle visszapillantó tükröt, lámpaburákat LED-ekhez és – amit még soha nem láttam modellnél – krómozott lökhárítókat. Tudtam, hogy ezek a dolgok fognak a legvégén a helyükre kerülni, így elkezdtem haladni az 54 oldalas összerakási útmutató szerint. Az útmutató a már jól megszokott rajzokkal vezet minket végig, alkatrészek zacskózva, kinyitásukra az összerakási könyv utasít bennünket lépésről lépésre. Szerintem az összerakása nem bonyolult, egyedül az első fogaskerekes difi igényel némi többlet kézügyességet.

Folyamatok

Engem nagyon pozitívan meglepett az alváz, mégpedig hogy egy sima lapra kell az autót ráépíteni, nem pedig egy semmire nem hasonlító kiöntött műanyag alvázdarabra. Az alvázra rögtön rá is szerelhetünk egy 2 mm-es betétet (a difiház alá), amit a leírás kis átmérőjű kerekek használatakor nem javasol, mivel így nagyon kicsi lesz a hasmagasság, ha egyáltalán marad. A kormánymű ismerős volt a Pro4-ből, szervóvédő a kormányműben, pont, mint a túraautókban. Ezután jöttek a difik, ami nagyon furcsa, mivel elöl a „bolond biztos” fogaskerekes verziót, hátul azonban a gyakorlatot igénylő golyós difit választották.

Építéskor a fogaskerekes difiben lévő rugóból három különbözőt kapunk, ezáltal tudjuk azt állítani. A golyósdifiben különös, hogy a golyókat egy műanyag házba kell berakni, azonban ezt a házat fém fogaskerékbe tesszük bele. Az első és hátső difiház teljesen egyforma így aki akarja, később ezeket kicserélheti. Kezdőbbeknek és szerelni nem vágyóknak a fogaskerekes verziót javasolnám hátra is, aki viszont tud jól difit építeni azoknak mehet a golyós difi előre is.

Az autó építésével tovább haladva – fel kell szerelni a lengőkarokat, ahová be tudjuk tekerni downstop csavarokat, a lengőkar tartó tengelyek végén pedig állíthatunk anti-dive-ot és anti-squat-ot. A lengőkarok felső összekötői szintén állíthatóak, így a kerékdőlés beállításának lehetőségét is ránk bizzák, természetesen célszerű a leírt gyári értékekkel kezdeni az autó beállítását, majd innen továbbindulni. Az egyetlen nem szokványos dolog nekem a motortartó volt, a motort egy excenteres tartóba befogva kell leszorítani, és így tudjuk a foghézagot beállítani (pont, mint a szintén új HPI Switch-ben, amit remélhetőleg be tudunk majd mutatni a későbbiekben). Az autóba én egy Johnson motort szereltem, hogy reálisan össze tudjam mérni más Johnson motoros minikkel.

Kerekek

Az egyik utolsó lépés volt a kerekek felbűvölése. Elsőre nem tűnt fel, de az első és hátsó felnik nem egyformák, eltérő az offsetjük. A nyomtáv még amúgy is szélesíthető a „hatszögek” cseréjével, de ehhez néha más hosszúságú csavart kell használjunk, mivel olyan a kerékfelfogatás mint a régebbi X-Ray autóknál, egy csavarral kell a kereket felfogni, nem pedig egy kiálló tengelyre feltenni és anyával rögzíteni.

Külcsín

Utolsó, ám nem rövid lépés volt a karosszéria. Mint már említettem, a formája nagyon szép és kidolgozott, tetszenek a keréknyílások kidomborított részei, a kis csavarokkal rögzített hátsó szárny, valamint az első légterelő, ami szerintem elég sérülékeny a helyzetéből adódóan. A dobozon – és szinte mindenhol máshol – látható narancs Datsunt szerettem volna replikálni, ami többé-kevésbé sikerült is.  A kasztni első alsó légterelő része, a hátsó spoiler és a hátsó lámpák körüli rész fekete, minden más narancs. Furcsa ám érthető dolog, hogy a hátsó részt külön kell felragasztani az autóra, mivel az alsó része visszamegy az autó alá, egyedül csak kipufogó lóg ki belőle. Ha egy darabból lenne a karosszéria többi részével, nem tudnák az öntőformáról lehúzni.

Nagyon-nagyon jól mutatnak a már említett króm tartozékok (a lökhárítókat csavarozni kell a tükröt és ablaktörlőt pedig sasszeggel kell rögzíteni), és a hozzá tartozó, természetesen szintén króm kipufogó is. Az autóhoz mellékelt matricák (szerencsére) előre ki vannak vágva, és az ablakkeretek közti rész „sötétítésével” is igyekeztek segíteni a szebb és könnyebb felhelyezésüket. Én az első szélvédőnél csak egy kis részt hagytam meg a sötétített részből. A lámpa matricáiból kétfélét kapunk: egy átlátszóbbat, hogy az utólagosan behelyezhető LED-es világítás fénye könnyen átszűrődjön, és egy másikat, amelyik teljesen átláthatatlan. A kettő közötti különbség nem túl nagy, így én az elsőt ragasztottam fel annak ellenére, hogy nem tettem bele a világítást.

Variálhatóság

Amiben a legtöbb modellautótól eltér, az a sokféle variálhatósága. Az első gátlók lehetnek fektetve vagy állítva, attól függően milyen kasztnit használunk. A kormányszervót szintén lehet állítva vagy fektetve elhelyezni, a szervó típusától fűggően. (Normál méretű szervó fektetve biztosan használható, alacsony profilú viszont jobban mutat a keskeny törzsű autóban.) Állítható még a tengelytáv is, ami a hátsó lengőkar megfordítása révén lehet 210 mm vagy 225 mm (a 240 Z hossza: 225 mm). Az akkumulátor felfogatás lehet stick vagy egymás melletti cellák, ehhez két külön elem van. Ahhoz, hogy ne legyen gondunk a más gyártók karosszériáival, a tartókat elöl három, míg hátul négy különböző helyre tudjuk felszerelni.

Végítélet

Összességében nekem már az első pillanattól kezdve tetszik ez az autó, így örülök, hogy összeépíthettem belőle egy példányt. Az autó a beállítási lehetőségeket tekintve megegyezik egy tuning kategóriás autóval, ami igen dicséretes, mert hát ne feledjük: ez mégiscsak egy mini autó!

Az alkatrészek kidolgozása és anyagminősége is megérdemli a dicséretet, ráadásul időközben már elkezdték az opcionális csere és tuning alkatrészek gyártását is, amely a szénszálas alváztól és toronytól kezdve a narancs (a HPI színe) aluminium kerékagyakon, gátlókon át egészen az 1971 Porsche 911-es karosszériáig tart. Úgy látszik, a HPI idén elkezdte erősíteni az elektromos autó palettáját, a Cup Racer az első lépés, de már megjelent a Switch is, amely egy első kerék meghajtású Mini autó (Fiat 500-as karosszériával). A legújabb alkotás az újra fellendűlő F-1-es kategóriába szánt Formula Ten is remélhetőleg hamarosan megérkezik hazánkba is.