Nagykanizsa, FSR V-O országos bajnokság

Előkészületek

Egy csapat lelkes, mindenre elszánt modellező gondolt egy nagyot: újjáélesztik a méltán elhíresült versenyt. Mint bizonyára tudjátok, 1986-ban VB-t is rendeztek Kanizsán, valamint a magyar bajnokság egyik állomáshelye volt sok éven keresztül. Mint annyi minden, az MHSZ megszűnésével az anyagi források elapadtak és a vb-re remekül megépített stég is az ebek harmincadjára jutott. Pár éve azonban egy aprónak induló, egyre népesedő, lelkes csapat, a Canissa Modellező Klub tagjai gondoltak egyet, és Lekszikov Zsolt elnök vezetésével pénzt, időt, fáradságot nem kímélve elkezdték újjáépíteni a stéget. Kezdetben „csak” F1-V –re tették alkalmassá, majd lassan elkészült a teljes stég, amely elegendő helyet biztosít az FSR-V kategóriák 12 indulójának is. A januári hajós közgyűlésen vállalta el Zsolti, hogy az OB-t klubtársaival megszervezi és megrendezi.

Beindult az alapos szervezés

Rengeteg e-mail, telefon, egyeztetés és tanácskérés, valamint kilincselés, lobbizás stb. után felvirradt június 26. napja, az OB hivatalos tréningnapja. Az ország minden tájáról érkeztek versenyzők az újraélesztett kanizsai FSR OB-ra. 26-án az időjárás sem nagyon kedvezett a pályaépítésnek, mivel volt eső is, vihar is. Nagy Pista, Lekszikov Zsolti és Boti Feri nekiláttak kitűzni a pályát, lerakni a bójákat. Reggeltől estig szállingóztak a hivatalos edzésnapon a versenyzők.

V kategóriás modellező cimborák már kezdtek összepakolni a kiadós eső után, mire Hőbe Szilveszter (Hici) és fia, Hici Jr. megérkeztek Győrből. Üdvözlés, egyeztetés után megindult konvojuk a szállásra, ami a közelmúltban felújított Piarista Gimnázium kollégiuma volt. Nagykanizsa az idei harmadik versenyhelyszín volt az ötből. A pontrendszer átalakításával, valamint az első két verseny eredményeivel sikerült igen szorosra húzni az első 8-10 versenyző körül az örvényeket.

V-15 kategóriában az első és a nyolcadik között mindössze 1020 pont volt a különbség. Tekintettel arra, hogy a győzelemért 1000 pont jár, elképzelhetitek, mennyire készült mindenki erre a megmérettetésre… A versenykiírás is eltért a megszokottól: szombaton reggel off-shore versennyel kezdtek a versenyzők. És innentől kicsit „ahogy Hici látta” gondolatmenetben folytatnám, mivel a beszámoló anyagában ő segédkezett.

A verseny

A program O-7,5 futammal kezdődött, majd ezt követte a 35, 15, 3,5. Ez a hajóosztály még nem talált teljes elfogadásra hazánkban, de itt is akad néhány megszállott, aki meglátta a szépségét és épített ilyen hajókat. Futamonként 4-6 versenyző jött össze. A 35-ös „nagyvasak”-ból csak 4 volt, ezért úgy döntöttek, hogy 2×12 perces futamok lesznek, míg a többiben 4×8. Apró csúszással kezdtek, és délig folyamatosan berregtették modelljeiket. Nem volt megállás, futószalagon jöttek a futamok. Mindenki segített mindenkinek, hiszen többen is voltak, akik több kategóriában is indultak. Az időtakarékosság miatt egymásnak tankoltak, szereltek. A stégen barátok a vízen viszont versenyzők voltak. A tervekkel ellentétben nem sikerült, minden futamot befejezni. A 35-ös 2 futama rendben lement, csak a kisebb hajók 2-2 futama maradt másnapra.

A „V-sek” versenye

Itt a megszokott sorrend: 3,5-7,5-15 ccm. 3,5-ben egy előfutamra való versenyző volt, 7,5 és 15-ben pedig 2-2. Természetesen a kishajók futamára „megérkezett” az igazi kanizsai specialitás: a tó hosszában enyhén lengedező szél. Miután a pálya 2/3-a egy védettebb öbölben van, el tudjátok képzelni, mit kellett akrobatikázni, amikor a bal felső bójánál kiértek a nyílt vízre… Fél gáz, óvatos kormánymozdulat a baloldalon, de így is rendre szedte áldozatait a hullámos víz. Márpedig a kanizsai hullám alattomos! Alig látszik, akár enyhe fodrozódásnak is hihetnénk, a tapasztalatlan modellező beletolja a modellt padlógázon majd vár… míg a mentőcsónak kihozza felborult hajóját.

Nagyobb motor, nagyobb sebesség, nagyobb esés. Minden futamban akadtak szép számmal, akik felborultak és/vagy megpördültek. A baloldal igazi túlélő program volt, a körszámok is ezt támasztják alá. Sokan kockáztattak a jobb rajtpozíció reményében, de kevésnek jött össze. Szombaton minden előfutamot sikerült befejezni. Este közös vacsora,utána fagyizás.

Vasárnap – még mindig jó időben – kezdődtek meg 9-kor a 3,5-ös döntők. Persze a szél nem maradhatott el. Esés-kelés folyamatosan, némi műszaki hibával fűszerezve. Szinte mindenki állt valami miatt, talán hárman voltak, akik talpon maradtak. Szerencsénkre Hici Jr. volt az egyik, és bekormányozta hajóját a harmadik helyre, 12 évesen felnőtteket megelőzve. Második helyen Schlégl Vili ért célba, a versenyt Berta András nyerte.

A 7,5-ös futam is tartogatott meglepetést a nyílt vízen. Nagyon keményen küzdöttek a fiúk, de itt is sok volt a borulás. Harmadiknak Hici klubtárscibijét, Boros Zolit intették le, második helyen a „A Nagy Öreg”, Nóbik Gyula végzett. A versenyt a remek formában visszatérő, Papa-tuningos hajóval Kiss Barnabás nyerte. Aztán elérkezett az eszementek ideje. V-15. Az abszolút agymenés 80 km/h felett száguldó hajókkal. Adrenalin max! Talán a legrosszabb vizet kapták. Ehhez a sebességhez már-már brutális hullámok a baloldalon, gázfröccs és már megpördülés-borulás. A bal felső bóját már fél gázon gázfröccsökkel lehetett bevenni, a bal alsó ugyanez. Lehetett kísérletezni más taktikával is, rendre kudarccal végződtek. Kemény küzdelem volt, amelyben a következő sorrend alakult ki: harmadik helyen Ódor István, másodikon Kiss Barnabás (!), elsőként Kapócs Tibi futott be. Hici barátom negyedik lett.

A díjkiosztón a kanizsai alpolgármester úr adta át a díjakat, Ács Gyuri főbíró, Angel Tamás szakosztályvezető, valamint Lekszikov Zsolt rendező társaságában. Néhányuknak azonban még hátra volt az előző nap félbemaradt off-shore versenye. A futamsorrend változatlan volt, a 35-ös kivételével minden kategória még 2-2 alkalommal szállt vízre. Természetesen a hullámok itt sem kímélték a versenyzőket. Miután az első versenynapon Hici Jr O 3,5-ös, és az „öregHici” O 35-ös hajójának rádióterét is, nem szándékosan, de kimosta, biztosan poros volt, csak az O 15-ben volt a Hici család érdekelt. Nagyon jót csatáztak Forgách Zsoltival. A 15-ös kategóriát harmadikként Soós Vince fejezte be, nagy Hici második, míg Forgács Zsolti első lett. A 7,5-ben Kiss Zsolt harmadik, Soós Vince második, Rácz Zsolt első. O 3,5-ben harmadik Siklósi „Csúszós” Ákos, második Berta „Écsapa” Sándor, elsőként pedig Szem Zolit szólították. A 35-ös kategóriának ez volt a bemutatkozó versenye. Harmadik Rábai István, második Rácz Zsolt, első Soós Vince lett.

Kiváló verseny volt, kemény vízen. Mindenkit próbára tett, egyben jó felkészítő az augusztusi Eb-re is. A rendezők nagyon kitettek magukért, köszönjük munkájukat, hiszen mindennap 10 fős gyorsreagálású hadtestként szerveztek, segédkeztek, építettek, újraépítettek, bontottak, na és persze szurkoltak. Több nemcsak kanizsai hajós is segítette az építkezést, mint a győri Nagy Pista bácsi, aki a legtöbb hétvégéjét Kanizsán tölti. A mentőcsónakosokra még a szívbajt is ráhozta az egyik versenyző, amikor az emberi hajtású 1:1-es léptékű üvegszálas mentőcsónakot vagy 70-nel „repesztve”, átszakította hajójával. A versenyzőknek annyira tetszett a szervezés és a nagy visszatérő versenysorozat helyszíne, hogy megígérték, jönnek jövőre is, ha a Canissa Team ismét vállalja a fáradozást.