Team Xtreme Predator X11

Aki már otthonosan mozog az elektromos off-road gépek világában, annak nem kell különösebb bemutatót tartani a „Predator” buggyról. Mindenki másnak azonban kötelező megismernie minden idők egyik legradikálisabb és legszokatlanabb elektro-buggyját. Jó 13 éve is annak, hogy legördült a szalagról a modern idők egyik legérdekesebb buggyja. A ragadozót az angol Richard Weatherley által vezetett Tenth Technology dobta piacra, és még kísérletező kedvű szülőhazájában is kissé kétkedve fogadták.

Radikális formatervezése és szokatlan megjelenése miatt elsőre mindenkiben ugyanaz a kérdés merült fel: fog ez működni? A válasz nem váratott sokat magára. Kevin Moore-ral a „kormánynál” a Tenth Technology egy kivételesen tehetséges pilótával gazdagodott, aki előbb egy nagy találkozó versenyét nyerte meg, majd különböző bajnoksági futamokon lépte át elsőnek a célvonalat, végül pedig megszerezte a BRCA bajnoki címét. Megvolt tehát a bizonyíték: a Predator valóban működik. És nem is rosszul, sőt kiemelkedően jól. Ezt hamar észrevették a kontinensen is, így a szénszálas kasznival és kardánmeghajtással felvértezett betolakodó nemsokára felbukkant a német ComComnál majd a GM-Racing sem tudott ellenállni neki. Onnan indult sikertörténete, amelynek során sok verzióban, többek között keskeny és széles túraautóként is felbukkant.

2007, a Predator éve

A Predator különböző fejlesztési szakaszainak lezárulása után az új évezred elején szokatlan csend telepedett le a Tenth Technology és csúcsterméke házatájára, ami 2007-ig, a legújabb Predator X10 valamint sportosabb testvére, az XRS megjelenéséig tartott. Az új modellek jelentős változáson estek át, így a ragadozókedvelő közösség sok évnyi várakozás után ismét a régi hírnevéhez méltó autót kapott, amelyet többek között az igen aktív angol csapatpilóták jó szerepése is tovább népszerűsített.

Az Angol buggy Németországban is rajongókra és versenycsapatra talált Eric Geldner és Thomas Everts személyében. Időközben kiderült, hogy Richard Weatherley eladta a Predator-Buggy jogait az Xtreme-RC gyártónak, akinek nem titkolt szándéka volt az X10 továbbfejlesztése.

A 2008-as év

Az X10 esetében főleg az alsó lengőkarok és a lengéscsillapítók valamint a kormányösszekötők játékát nehezményezték; ezek a jelenségek néhány terepen eltöltött óra után jelentkeztek. Az ezzel együtt járó csökkenő precizitás a talajviszonyoktól függően befolyásolta a menettulajdonságokat, így ezeket a hiányosságokat az X11 esetében mindenképpen ki kellett küszöbölni, hogy felvehesse a kesztyűt a JConcept, Losi vagy Associated aktuális 4WD-versenygépeivel. A problémát alumínium alkatrészek alkalmazásával sikerült elhárítani, de erről bővebben a későbbiekben lesz szó.

Milyen egy igazi Predator?

Az X11 a jó két milliméter vastag, kompozit alvázra épül. A szénszállal erősített műanyag meglehetősen merev, nagyjából a Losi grafit szerkezeti anyagával hasonlítható össze. A kardántengely alatt egy merevítőborda található, amely a hátsó részen körbeöleli a hajtott fogaskereket, és elöl egy keresztbordában végződik. A teljes alváz szépen megmunkált, mindössze néhány sorját kell eltávolítani a Saddle-Pack akkufoglalat és a kereszt-lengőkarok csapjainak nyílása körül. Egy vastag, szénszálas kardántengely viszi át a meghajtást, amely többek között a csúszó tengelykapcsolót, valamint az elülső és hátsó kúpkerék illesztéseit tartalmazza. A tengely gyárilag készre van szerelve, és el van látva a kúpkerekek számára kialakított menesztőkkel. Kár, hogy az elülső szabadonfutó a módosítások áldozatául esett, hisz az offroad-modellek esetében is gyakran használt opció.

A differenciálművek felépítése meglehetősen egyszerű – így például nem találhatunk rajtuk feszítőrugókat, mint a hasonló típusokon. A difigolyók és nyomócsapágyak kenéséhez Associated Stealth Lube, valamint Black Grease kenőanyagokat használtunk. Ezeket a csomagolás nem tartalmazza, és amennyiben saját fiókunk mélyén sem rejtőzik ilyesmi, érdemes beszerezni. Míg a difik kúpfogaskerekei műanyagból készültek, a hajtó kúpkerekeket fémből gyártották. Ez megnöveli az alkatrész élettartamát, ugyanakkor kenést igényel néhány cseppnyi Stealth difikenőanyag formájában. A difi és a hajtó kúpkerekek közt a gyári hézag megfelelő, de azért néha felmerülhet az igény a hajtómű utánállítására, amihez szerencsére használhatjuk az X10 korongjait.

A difiket borítás fedi a kíváncsi szemek elől. A hátsón található a lengéscsillapítókkal és felső lengőkar-foglalattal ellátott Inboard felfüggesztés. Az ügyesebb kezűeknek mindössze négy csavart kell kilazítaniuk, majd felfelé húzva eltávolíthatják a fedelet, és máris hozzáférhetnek a difihez. Az elülső tengelynél ugyanilyen egyszerű a dolog. Szimplán lazítsuk meg alulról az „X-Brace” két csavarját majd vegyük le az orrkúpot a spoilerrel együtt! Az utolsó akadályt egy hosszú, alulról az alvázon keresztülmenő inbuszcsavar jelenti. Az alváz elülső részén található az előző modellekhez képest a legnagyobb módosítás: az alsó lengőkar bekötése, valamint a lengéscsillapítók és irányítás vezetőkarjainak foglalata. Míg az összes Predator-modell esetében (egészen az X10-ig) a kormánymű tengelyei, valamint az irányítás golyóscsapágyházai az elülső felső hajtóműborítás részei voltak, az X11 esetében először került bevetésre az ún. X-Brace.

Az alumínium támasz a legfontosabb felfüggesztéselemek stabil és precíz rögzítését biztosítja, és felülről van odacsavarozva a hajtóműházhoz. Baleset esetén, amennyiben a felső keresztlengőkarra hatnak az ütközésből fakadó erők, ezeket az X-brace-re vezeti tovább, amely ezután az alvázra továbbítja. Szintén nagy változás a korábbi Predatorokhoz képest az alumínium lengőkar-bekötés.

Az első tengely alkatrészeit a lökhárító és az orrkúp alá rejtették el. A használati útmutató borítóján az Xtreme-RC állítható Anti-Squat rendszert reklámoz, ami a kereszt-lengőkar szögbeállítását jelenti, amennyiben oldalról nézzük az alvázat. A beállítás megváltoztatja a menettulajdonságokat, és talajtól függően jelentős javulást eredményezhet. Sajnos, ez a funkció nem elérhető még a sorozatgyártásban, a hátsó tengely Anti-Squat értéke gyárilag kb. 3,5 fokos szögre van állítva, de a közeljövőben különböző lengőkar-foglalatok közül választhatunk, amelyekkel változtatható az Anti-Squat mértéke. Az előző modellekhez képest jelentős javulás fedezhető fel a kerékdőlés esetében is, már normál jobb- és balmenetes összekötőkkel szerelt felső lengőkarokkal szabályozhatjuk a dőlés értékét.

Tompított élvezetek?

A Predator buggyk egyik legfeltűnőbb tulajdonsága a belső, „rejtett” lengéscsillapító volt. Elhelyezésükön az X11 esetében sem változtattak sokat. A hátsó tengelynél a felső lengőkar fölött fekszenek. Mindkét hátsó lengéscsillapító egy stabil szénszálas alkatrészre lett szerelve.

A felső lengőkarra szerelt műanyag tömbök képezik a lengéscsillapítók foglalatát. Akár a „normál” buggyk esetében, itt is beállítható a lengéscsillapítók szöge, és ezáltal a lengéscsillapítás mértéke a különböző felfüggesztési pontokon – amelyekből összesen három található – keresztül. Az elülső tengelyen az előző típusokhoz hasonlóan a „Forma–1 elvet” követő, legendás belső lengéscsillapítók találhatók, amelyeket szögemelők mozgatnak. Jelentős javulást jelent az X10-hez és az ős-Predatorokhoz képest a végre alumíniumból készült, igen precízen megmunkált szögemelő, valamint annak rögzítése a már említett X-Brace rendszerhez. A Proto-Shockok, tehát az olajos lengéscsillapítók gyakorlatilag évek óta változatlanok maradtak. Ezek háza és alsó zárókupakjai alumíniumból készültek.

Az első teleszkópokban egylyukas, a hátsókban kétlyukas „szelepes” dugattyúk találhatók. A „szelep” tulajdonképpen egy kis műanyag korong, amely szabályozza a lengéscsillapítás mértéket a rugózás során. A szelepet gyárilag a dugattyúlemez alá szerelik, ez azt jelenti, hogy a kirugózást lelassítja. Alternatív megoldásként a szelepet a dugattyú fölé is beépíthetjük, ennek során fordított hatás érhető el: a rugó összehúzódása lesz lassabb, és a kirugózás felgyorsul. Pályától függően az egyik vagy másik beállítással jelentős előnyt érhetünk el.

Az Aero-csomag

Az Aero-csomag nem a Magyar Posta légszállítási szolgáltatására vonatkozik, hanem az Xtreme-RC aerodinamikai megoldásait takarja, amelyekhez többek között az elülső és hátsó spoiler valamint az igen áramvonalas karosszéria sorolható.

A markáns elülső spoiler a kezdetektől fogva minden Predator buggy ismertetőjele volt, és az X11 esetében sem mondtak le róla. A karosszériát ráhúzták egészen az alváz oldalsó falaira, ahova két sasszeggel, valamint alumínium perselyekkel rögzítették. A tető erősen lapított, ami az X11-nek igen agresszív megjelenést kölcsönöz. Az elektronika terén, 2008-ban kissé szokatlan módon egy 10 körös LRP Phase 4.1 kefés motort választottunk LRP Quantum Competition 3-szabályzóval. Azért szokatlan választás, mert manapság a legtöbb 4WD-pilóta a brushless megoldást választja, mi azonban mindenképp ki szerettük volna próbálni az új QC3-szabályzót. Az irányításért a KO Propo PDS-2367 szervó felelt. Az alváz korlátozott befogadóképessége miatt és súlymeggondolásból egy Spektrum-RC SR3500 vevőt választottunk. Az éltető áramot az új CS Electronic OMS aksik biztosították.

ÖSSZEFOGLALÁS

Aki egy kiváló RC-autót keres, és előnyben részesíti a szokatlan megjelenést, izgalmas műszaki megoldásokat és az ennek megfelelő menettulajdonságokat,

nem hagyhatja figyelmen kívül az X11 Predatort, amely a már említett jelzők mellett még többet kínál: nevezetesen egy darabka RC-történelmet, amely mostanra sem veszített sebességéből.