Thunder Tiger Phoenix ST

Lapozgatom a magazin előző (még nyomda szagú) számát a szerkesztőségben és látom, hogy főszerkesztőnk már megint szétosztogat agy csomó modellt az olvasók közt. Sajnos mivel én nem vehetek részt ilyen akciókban, a főszerkesztő meg nem viccel, tényleg odaad mindent a szerencséseknek, (bezzeg nekem folyton vissza kell adni mindent; sztrájkba is lépek) ezért orvul elhoztam az egyik kisorsolásra váró autót mondván, hogy aki ezt kapja annak már be lesz járatva. Waster persze észrevett és a lelkemre kötötte, hogy nem próbálhatom ki, mert ajándékot ne adjunk már olyat, ami használt, olyat meg pláne ne amit én használtam, merthogy az ekvivalens a „kutya szájából húzták ki” kifejezéssel. (Sugárzó, majdnem alaptalan rosszindulat irányomba….) Na jó, akkor lesz bemutató, és mindenki új autót kap. (Legközelebb meg akkor viszem ki a dobozt, ha a főnök elmegy kávézni, aztán hirtelen lemerül a telefonom, és csak akkor leszek elérhető, ha már a gumikat megszabadítottam mintázatuk jelentős részétől, vagy vályút autóztam az aszfaltcsíkba…)

Örökség

Komolyra fordítva a szót, a Thunder Tiger gyár újabb termékét vesszük górcső alá, amely nem más, mint egy RTR elektromos stadium truck. Előtte viszont szerintem érdemes beszélnem a cégről. A Thunder Tiger nagyon fejlődik, a modellezés szinte minden ágához van már közük. A minket jelenleg érdeklő szegmens, az autómodellezés terén pedig egy nagyon jó ötlettel álltak elő, mégpedig hogy a Team Associated néven elhíresült céggel összeálltak. Azonban nem megszűntették a konkurenciát, hanem az tovább él külön márkaként, viszont a tudás és a fejlesztés, amit az „Asso” az elmúlt években összeszedett és véghezvitt, mind-mind átkerült a nagytestvérhez is. Ez az örökség meg is látszik a modelleiken, ugyanis egyre jobbak, és egyre jobb áron tudják elénk tárni az autózás élményéhez szükséges hardvereket. A jelen autó is igen nehezen tagadhatná le az Asso-s beütést, ugyanis az RC10T4 modellel szinte megegyező formavilágot mutat. Ez jó, mivel a stadium truckok világában igencsak vezet ez a típus, és ennek egy könnyebben emészthető változatát gyártják Thunder Tiger AT-10 ES, illetve Phoenix ST néven. A formák egyszerűbbek lettek, és az anyagok is olcsóbbak, de az elrendezés és a séma megegyező.

Szépen sorban

Az RTR-ségből következik, hogy készre van szerelve a gép. A kasztni kétféle színösszeállításban pompázhat, választhatunk a kék és piros alapszínek közül. Itt jegyezném meg, hogy akinek a stadium truck nem annyira jön be, az megveheti ezt az autót buggy formában is. A gumik nagyok és puhák, akárcsak a bennük lévő tömések. A hátsó abroncsok apró mintázata feltehetően jól tapad a kanyarokban, de a középső X minták a vonóerő átvitelét is biztosítják. Az első kerekeknek ilyen funkciója nincs, csak az irányításért felelnek, ennek megfelelően csak hosszirányú mintázat található rajtuk. A ragasztás tökéletes, és a felnik is erősnek tűnnek, deformációra alig hajlamosak. Gondolom ez a számos nagy belső küllőnek, és a kúpos külső kialakításnak is köszönhető.

Váz

A váz eltér a megszokottól, ugyanis ha megfordítjuk, akkor észrevehetjük, hogy az eleje és hátulja fémből készült, és csak a közepe a műanyag teknő. A futóművek alatt vaskos acéllapok húzódnak, melyek csavarokkal vannak a műanyaghoz rögzítve. Feltételezem, hogy ezek nem fognak összetörni soha. Az aksitartó vályú elég nagy, bőven belefér bármilyen akku. A hozzá adott szivacs méretre vágásával pedig az előre, hátra lötyögés is megszüntethető, valamint segítségükkel az autó súlypontja is tág határok közt változtatható, az áramforrás ide-oda helyezésével. Apropó súlypont: az autó azt a ma már elfogadott trendet követi, hogy a középvonalban van minden nehéz dolog. Erre azért van szükség, mert az autó előre-hátra billenése repülés közben sokkal jobban kontrolálható, mintha oldalra borulna folyton. Ezért hát a motor is csak annyira van eltolva a középvonaltól, amennyit a hajtóműházon kompenzálnia kell. A szabályzó és a vevő kb. egy súlycsoportban vannak, így ha valaki nagyon egyensúlyozni akar, akkor annak csak kevés plusz tömeget kell beragasztani a verdába.

Futómű

Az első futómű független felfüggesztésű kettős keresztlengőkaros, erősen hátradöntött jelleget mutat, ami komoly csaphátradőlést eredményez. A felső lengőkarok és a kormányösszekötők menetes acél rudak a végükön gömbfejekkel. Ezek félúton vannak az állítható és a fix közt, ugyanis kulccsal, vagy szerszámmal nem tekergethetők, de ha az ember lepattintja őket a gömbökről, akkor azért némi állítást eszközölhet rajtuk. Nagyon tetszik az a mára már sajnos kissé elfeledett megoldás, hogy ahol gömbfej van a kocsiban, ott apró szivacsgyűrűk vannak ráhúzva a gömbökre. Ez a megoldás némi gondot okoz azoknak a porszemeknek, amelyek minden áron be akarnak jutni a gömbfejbe, és megpróbálják elkoptatni azokat. Érdekes, régebben még egyes túraautókon is volt ilyen, mára viszont már szinte teljesen eltűnt ez az elmés, ám cseppet sem fölösleges megoldás. Aki a versenyszellem nevében kijelenti, hogy „-Plussz súly!” annak elárulom, hogy nincs egy gramm sem az összes ilyen karika együttvéve, szóval ha ezen múlik az első hely, akkor gratulálok. Az élettartamra mindenesetre jó hatással van.

A kormányműben is mindenhol gömbfejek vannak, a szervóvédő pedig az off-road autóktól megszokott rugósan előfeszített darab, melynek tengelye egyben a kormánymű egyik csapja is. Az apróbb kezű modellezők könnyedén állíthatnak a szervóvédő erején, a nagyobb ujjúaknak ez kisebb nehézséget fog okozni, de megoldható. A lengőkarok acél tengelyeit apró E-gyűrűk rögzítik a helyükön, és elöl még egy plusz acéllemez is igyekszik biztosítani, hogy a lengőkarokat kitépni igyekvő erők minél kevésbé érjenek célt. A torony és a gátlók is erősen döntöttek, ami miatt kissé aggódtam, hogy mi történik, ha felborul a kocsi, mivel erősen kiáll az alváz síkjából a torony, de valószínűleg semmi, mivel a kasztni megvédi. Ráadásul a kasztnitartó nem a tornyon, hanem előtte kapott helyet, szóval amíg rajta van a bódé a gépen, addig nagyon nem kell aggódni.

Hátul szintén független felfüggesztés van, szép hosszú lengőkarokkal és hosszú rugóúttal. A teleszkópok olajjal töltöttek, és nyoma sincs a szivárgásnak, bár az egyik kissé szöttyögött, ami pár csepp olaj betöltését igényli. Egyébként igen masszívnak tűnnek, és ezért a pénzért nagyon jó látni, hogy nem csak rugókat kapunk némi teló imitációval. A futómű bekötési pontjai tág határok közt változtathatók, akárcsak a teleszkópoké. Érdemes megjegyezni, hogy a kisebb gyártási költségek miatt a lengőkarokra két csavarral kell rögzíteni a gátlók alsó bekötési pontjait. A hobbi modellezőknek aztán ez semmilyen problémát nem okoz, az autó menettulajdonságaira semmilyen jelentős hatással nincs, viszont így sikerülhet golyós difit meg olajos gátlót bepasszírozni az egyébként is erősen nyomott árba.

Hajtás

Nos, a hajtáslánc ugye a motortól a hátsó kerekekig tart, az első kerekek ebben a feladatban nem vesznek részt. Részt vesz a buliban azonban egy állítható feszességű csúszó kuplung, és egy golyós difi is. A kuplung jó, mert védi az autót a gonosz Ödönkéktől akik teligázzal érnek földet ugratás után, a golyós difi meg a vonóerőt növeli. Off-road autó lévén jó megoldás ez a difi abból a szempontból, hogy ha az egyik kerék el is emelkedik a földről, bizonyos mértékű vonóerő jut a még tapadó kerékre is. A szomorú viszont, hogy a gazdit folyamatos szerelgetésre készteti, legalábbis akkor, ha szeretné, hogy hosszú ideig működjön a paripa. Minden nap végén, (5-10) aksinként érdemes szétszedni a difiházat, és megnézni, hogy mennyire jutott be a trutymó. Ha nem nagyon, akkor semmi gond, össze kell rakni és kész, de ha jelentős a kosz bent, akkor szét kell szedni a difit is, és tisztítás, zsírozás után össze kell rakni. Persze aki szeret gyakran difialkatrészeket vásárolni, az semmi esetre se szedje szét…

A kuplung házát és a primer hajtást áttetsző burkolat védi a retektől, és egy apró gumi kupak is segíti a kuplunghoz való gyors hozzáférést. A kerekekhez kutyacsontok viszik a hajtást, és a perselyezett féltengelyt hajtják meg. A golyóscsapágy mondjuk jobb lenne, de ennyiért nem csodálom, hogy nincs benne. Egyébként meglepően simán futnak a perselyek is, az elején majdnem elhittem, hogy csapágyazva vannak a forgó részek. A kerekek lötyögése nem vészes, akit nagyon zavar, az kicserélheti a réz gyűrűket golyóscsapágyakra. Láttam már olyan autót is, ami ennél jobban lógott, pedig voltak benne csapágyak.

Elektronika

A motor egy 17 körös kefés erőforrás, amit szétszedni ugyan nem lehet, (legalábbis nem egyszerűen) viszont a motor hátulja nyitott, így a kefék cserélhetők, és a kommutátor is gatyába rázható, ha nagyon bekoszolódik. Diódák is vannak a mocin, így a zavarszűrés is megoldott. A szabályzó, ahogy már megszokhattuk, egy Ace RC Veloci RS típusú, előre-hátra fékes, és ami még nagyon hasznos, hogy van benne hővédelem is, szóval elvileg megvédi magát a gonosz Ödönkéktől. A vevő szintén ennek a gyárnak a terméke, 2 csatornás és nem kicsi, de legalább BEC-es, és AM-40-es. Mondjuk hely az van neki bőven, szóval nagyon nem kell aggódni. A szervó Ace RC S1903MG típusú, ahol az MG a fém fogaskereket jelöli, szóval elvileg hosszabb életű lesz, mint a műanyag kerekes társai. A 0,19 másodperces fordulási idő, és a 3kgcm-es nyomaték szintén elégnek néz ki, főleg hogy a hátsókerekes autókon nem ébred olyan nagy kormányerő. A távirányító egy Jaguar 2P. Egyszerű, de tud mindent, még ATV is van rajta a megszokott alap funkciókon kívül, sőt még a gázkar útját is változtathatjuk 70-30 vagy 50-50% közt.

Egyebek

A dobozt túrva további komponensek kerülnek elő, amik közt megtaláljuk a teló tányérjait, illetve a rugó előfeszítéséhez szükséges C alakú távtartókat. Szerszámok is vannak inbuszkulcsok és egy keresztkulcs képében, sőt még egy pici műanyag csavarhúzót is kapunk, amivel a szabályzót birizgálhatjuk. Matricák és rajtszámok színesítik a kínálatot, így egy kicsit egyedibbé varázsolhatjuk paripánkat. A használati utasítások végigvezetnek minket a távirányító és az elektronika összeállításán, azonban az autóról csak robbantott ábrákat találunk.

Összegzés

Már megszokhattuk, hogy a Thunder Tiger cég autói nagyon jó áron kaphatók, és nem spórolnak a motorerővel, valamint az extra felszerelésekkel sem. Aki olcsón szeretne hozzájutni egy kezdőknek szánt autóhoz, ami „jó családból származik”, annak bátran ajánlhatom ezt a típust. Aki szeretné kipróbálni a 2WD buggy érzést, az később nyugodtan vehet rá előre vékonyabb kerekeket, illetve egy buggy kasztnit szárnnyal, és máris egy másféle autója van, amivel még versenyekre is járhat.